New York City 5-6. nap

2011.09.25. 01:50

Két nap egyszerre. Miért? Mert a 6. napon akkora esőt kaptunk, hogy nem tudnék egy értelmes külön posztot írni belőle... De először jöjjön az ötödik. Első attrakcióként az American Museum of Natural History-t választottuk erre a napra, arra gondoltunk, hogy Kamilla, az egy éves lányunk majd nagyon élvezni fogja a sok dinoszauruszt, mammutot, meg a rengeteg kitömött állatot. Az én csillagászat iránti vonzalmam miatt a földszinten végigfutottunk egy csillagászati kiállítást, megérintettem egy meteorit darabot, aztán irány a negyedik emelet, ahol már vártak ránk a csontvázak. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy a T-Rex sértetlen. Godzilla ugyanis Roland Emmerich filmjében eléggé átalakította a múzeumot.

Két apróság. A múzeum teteje nem így néz ki. Ha a csontváz a negyedik emeleten van, akkor Godzilla miért nem szakította át a többi szintet is? Na, nem kötözködöm. Egyébként azt mondják, hogy ez a jelenet a végén kimaradt a filmből. Őszinte leszek, nem emlékszem. Egyszer láttam csak. A lényeg, hogy megvannak a csontok, és nagyon komoly a gyűjtemény. Rengeteg féle dinoszaurusz és egyéb ősállat van a termekben, egészen hihetetlen, hogy ennyi minden megmaradt azokból az időkből.

Kamilla amikor meglátta a T-Rexet csak ennyit mondott: Ottó! Ottó a kutyánk. Spániel. Mondtuk Kamillának, hogy ez nem Ottó, de mostanság neki minden az. Még a mókusok is a parkban. Találkoztunk egy teremőrrel, aki amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azonnal a magyar konyhára terelte a szót. Queensben, ahol lakik, van egy magyar étterem, és kiváló ott a rétes és a linzer. Mondtam neki, hogy a linzer - ahogyan a nevéből is következik - inkább osztrák cucc, de ő erre azt mondta, hogy nem baj, a magyarok csinálják a legjobban... Egy szinttel lejjebb egy kitömött elefántcsorda körül kétszintes körfolyosón különböző afrikai állatok voltak szépen beállítva pillanatképnek, végtelenített háttérrel, nagyon jól nézett ki. Bár inkább állatkertben szeretem őket, élve, nem kitömve, vagy inkább saját hazájukban, vadon.

Amikor Kamilla kezdett fáradni, kijöttünk, és kerestünk valami kaját. Már érkezésünkkor felfigyeltünk egy utcai árusra East Village-ben, ugyanis vicces volt a bódé felirata. HALAL FOOD. Azóta láttunk párat már, szerte New Yorkban, és itt a múzeum mellett is volt egy, így HALAL-t megvető bátorsággal megvettük az ebédünket. Csirke gyros és steak szendvics volt a választott kaja, amit átvittünk a Central Parkba, és ott ettük meg. A parkból sokat még nem láttunk, mert csak egy rövid sétát tettünk ebéd után, ám gyorsan bele is botlottunk egy esküvőbe. A fiatal pár épp előttünk mondta ki a boldogító "I do"-t. Ezután gyorsan metróra pattantunk, mivel Kamilla elaludt, így egyelőre kimaradt a közelben lévő Dakota-ház, John Lennon utolsó lakhelye, és gyilkosságának helyszíne, de ezt mindenképp pótolni fogjuk.

Az irány a Hudson partján horgonyzó USS Intrepid repülőgép-anyahajó volt, ami jelenleg tengeri és légi harci járművek múzeumaként üzemel. A hajót a második világháborúban építették, rengeteg csatában vett részt a Csendes-óceánon, majd később is sokat mozgott szerte a világban, többek között a vietnámi háborúból is kivette a részét.1982-ben vált múzeummá, majd 2006-tól 2008-ig felújították, azóta üzemel jelenlegi formájában. A hajó alsóbb részeiben megnézhetjük, hogy hogyan élt a legénység, a tisztek, a parancsnok. Teljesen korhűen berendezett szobák, társalgók, konyha, és ebédlők mellet vezet a séta a hajó gyomrában. Nem volt egyszerű ott közlegénynek lenni. Kicsit sűrű lehetett a levegő ezekben a szobákban. De a parancsnoknak sem volt valami királyi lakosztálya, de ő legalább nem huszadmagával aludt egy légtérben. Feljebb, a hangár deckben rengeteg repülő, helikopter, űrkapszula (ez a hajó jó néhány űrhajó legénységét vette fel a visszatérés után), játékok, szimulátorok és sok egyéb szórakoztató és oktató program várja a látogatókat, de az igazi élmény az a fedélzet. Vadászgépek, helikopterek minden mennyiségben. Elállt a szavam. Gyerekkori kedvencek. A klasszikus Bell helikopter, a parti őrség piros-fehér gépe, a Top Gun F-14-ese, egy A-12 Blackbird...  Ja, és egészen véletlenül egy Concorde is áll a hajó mellett. Hú... Ismét nehéz szavakba önteni az élményt. Ezen kívül megnéztük még a kommunikációs és navigációs hidat, a kapitány munkahelyét, és megtudtuk, hogyan zajlott az élet a hajón.

Ezután játszótér, vacsora és alvás.

A következő napon a WTC múzeumba mentünk. Ez kevésbé a tárgyakról szól, bár van pár megrázó dolog. Például az egyik becsapódott gép egy darabja, kiásott táskák, tárcák, személyes holmik. Sokkal inkább történeteket mesél, és tiszteleg a kiállítás a halottak előtt. Nem hosszú, 10 perc mindössze az egész, de tényleg megrázó, amikor egy kicsit a hírek mögé lát az ember. Amikor kijöttünk leszakadt az ég. Akkora brutális, kétségbeejtő esőt kaptunk, hogy nem tértünk magunkhoz. Hazamentünk, ebédeltünk, és nyomtunk egy délutáni alvást. Ébredés után elmentünk a közeli könyvtárba, ott a játszóházban Kamilla kipöröghette magát. Aztán amikor elállt az eső, ismét egy kis játszótér, és kész. Ez egy ilyen nap volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nyctrip.blog.hu/api/trackback/id/tr163254283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása