New York City 8. nap

2011.09.28. 04:07

1980. december 8-án, a 72. utca és a Central Park West sarkán öt lövés dörrent. A kapuban posztoló portás megkérdezte a lövéseket leadó férfit:

-Tudja maga mit csinált?

-Igen, épp most lőttem le John Lennont – válaszolta Mark David Chapman.

 

 

A nyolcadik napunk itt indult. A Dakota-háznál. A kapuban semmi sem emlékeztet arra, hogy itt ölték meg a világ egyik legnagyobb hatású muzsikusát. Persze azért két-három percenként megjelenik egy-egy turistacsapat, jellemzően középkorúak, és kattintgatnak. Fikusz haverom, aki a Lennon család liverpooli házát látogatta meg egyszer, azt mondta, hogy furcsa érzés egy ilyen szellem közelében lenni. Én is beleborzongtam a Dakota előtt. Ott a járda, amin elterült Lennon, amire kifolyt a vére. Annyira kár, hogy nem tudhatjuk meg, mit csinálhatott volna még a 80-as években, és később. 1985-ben a Central Park Dakota-házzal szembeni részét New York városa Strawberry Fields-nek nevezte el, ezzel tisztelegve a zenész emléke előtt. A Strawberry-n pedig kialakítottak egy Lennon emlékhelyet, amit folyamatosan körülállnak az emberek. Amikor mi ott voltunk, kb. 30-40 ember tolongott, és állt sorban, hogy készíthessen egy fotót az Imagine mozaikról. A mű egyébként Nápoly város ajándéka, egy pompeji mozaik stílusában, közepén az Imagine felirattal.

Visszatérve a Dakotára. Yoko Ononak még mindig a tulajdonában van néhány apartman az épületben, és Lennon halálának évfordulóján mindig gyertyát gyújt az ablakokban. Azután pedig a mozaikhoz megy, és ott emlékezik férjére. (John Lennon halálával kapcsolatban érdemes ezt elolvasni, ha mindent tudni akarsz.)

 

Ezután jött a Central Park. Egy rövid sétát tettünk, éppen csak a keleti oldalig, de közben útba ejtettük a park egyik legmagasabb pontját a Belvedere Kastélyt. Az épület egy domb tetején áll, és elég szép kilátás nyílik az alatta elterülő Turtle Pondra, a Great Lawnra, és a Delacorte Theaterre. Innen lementünk a keleti részre, ahol már várt ránk a Metropolitan Museum of Arts.

Central Park

 

A Metropolitan Museum nem egynapos program. Nem is kettő. Brutálisan nagy, rengeteg állandó kiállítással, és felsorolhatatlanul sok időszaki tárlattal. Művészet az ókortól napjainkig, a világ minden részéből. Itt lehet csemegézni. Mi Egyiptomot, az európai festőket, a 19. és korai 20. századi festményeket, fotográfiákat, grafikákat tudtuk megnézni, és végül belefért még az időbe a modern művészeti kiállítás is. Szóval a fáraóktól Andy Warholig elég széles skálát bejártunk. De ez még mindig csak nagyon kicsi szelete volt a múzeumnak. Sajnos egy kicsi gyerekkel többre nem futja. Az biztos, hogy majd amikor felnőttek lesznek a gyerekek, eljövünk velük újra.

 

Egy jó Halal Food elfogyasztása következett a parkban, majd pedig elindultunk a déli csücsök felé. Azaz indultunk volna, mert buszra vártunk, ráadásul legalább 25 percet, mert valahogy a 5th Avenue-n nem akart jönni egy sem az ott járó 4 járatból. Aztán megjött, és el is mentünk az 57. utcáig, ahol a lovashintók állnak, és mellettük napi rendszerességgel tüntetnek a lakók, a borzalmas bánásmód ellen, és azért, mert szerintük (és szerintem sem) a lovak nem oda valók. Szerencsétlen állatok megőrülnek a városban, sok ilyen video forog az interneten. Egyébként rettenetes bűz van arrafelé, a lovak oda pisilnek ahová tudnak, szóval masszív az istállószag. Mi drótszamárra vágytunk, és mivel a New York Passunk erre is érvényes volt, felkerestük a céget egy utcára a parktól. Egy baj volt csak, gyerekülést nem tudtak adni. Sarkon fordulás, duzzogás, kinek hiszti, kinek hűvös belső őrjöngés... Irány újra a park, keressünk egy játszóteret. Ez meg is lett hamar, a gyerek játszott egy csomót, úgyhogy minden rendben volt a végén.

Egy klasszikus New Yorki téma - Sárga taxi a 5th Avenue-n

 

Holnap hazamegyünk, de mivel le vagyok maradva pár nappal, ezért még mindenképpen folytatom a blogot. Ahogy magamhoz térek elmesélem, hogy miért nem érdemes hétvégén elindulni megnézni a Szabadságszobrot, de szó lesz egy afroamerikai biztonsági őrről is, aki többet tud a finnugor nyelvcsaládról, mind jó néhány honfitársunk.

Szerző: art

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nyctrip.blog.hu/api/trackback/id/tr63261750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

benjamin5 2011.12.11. 09:42:46

Nagyon jók a posztok!:)