New York City 9. nap

2011.10.01. 21:34

Először is annyit elmondanék, hogy épen, egészségesen megérkeztünk Budapestre, már lassan vissza is álltunk a helyi időre. Viszont még van pár sztori, pár nap, persze ezeket is megírom.

Valami az előző napból kimaradt. Nem tudom, hogy hogyan, de lassan kezdenek összekeveredni a napok. Ez még a 8. napon történt, mielőtt a Dakota-házhoz indultunk. Ha valaki New Yorkba megy, és első alkalommal jár ott, minden valószínűség szerint meg fogja nézni a Szabadságszobrot. Vagy legalábbis elmegy a kikötőbe, de már nem biztos, hogy beáll a sorba. Első körben jegyet kell venni, ami a rövidebb sor, de nekünk ezt nem kellett kivárni, mert a NYPass-t egy könyvesboltban kellett jegyre váltani, ahol nem volt egy ember sem. A nagyobb nehézség a biztonsági vizsgálat. Egy jó tanács:

HÉTVÉGÉN SENKI NE MENJEN A SZABADSÁGSZOBORHOZ!

Mi vasárnap délelőtt mentünk, de a sor akkora volt, hogy ilyet még nem láttunk. Próbáltunk a gyerekre, meg a babakocsira hivatkozva bemenni a priority lane-en, de szóltak, hogy az csak a fogyatékkal élőknek van fenntartva. Ekkor sarkon fordultunk, és elhagytuk a Battery Parkot, és ekkor vettük az irányt a Dakota felé.

Most viszont jöjjön valóban a 9. nap. Ez is azzal indult, hogy megnézzük a Szabadságszobrot. A busz, amivel East Village-ből indultunk volna, egyszerűen nem jött. Vagy 25 percet vártunk rá, mire fel tudtunk szállni, de aztán a sofőr Chinatown szélén szólt, hogy nem megy tovább. Mindenki leszállt, mi is. Nem volt mese, az első hajót Liberty Island felé lekéstük, a sorba ismét nem akartunk beállni, úgyhogy rögtönöztünk. Jöjjön a séta a Brooklyn Bridge-en. Maga a híd alapvetően nem sokkal hosszabb a Margit hídnál, sőt, az Árpádnál rövidebb is, de a rá vezető sétaút nem egyszerű. A hídra fel emelkedik, lefelé jövet lejt, és nem lehet lejönni róla a híd lábánál, betonkerítések között kell sétálni az első lámpás kereszteződésig. Ez azt jelenti, hogy a buszmegállótól Brooklynig 3,2 km-t gyalogoltunk, teljes felszereléssel, gyerekkel, babakocsival. Döglesztő volt, de megérte. Ez a híd tényleg szép.

Kár, hogy az egyik fele épp felújítás alatt áll, tehát ott nem lehet jó fotókat készíteni. Szóval Brooklyn, játszótér, aztán vissza a hosszú úton. A City Hall Parkban kajáltunk, a közeli kajáldában monday special volt a grill csirke, így 8 dolcsiért megvolt hármunk ebédje. Miután a gyerek felébredt, elmentünk a Madison Square Parkba, kicsit játszani. Elszaladtam a játszótérről kávéért, és mibe botlottam bele? Az Eataly-ba. Erről már írtam, és Leila is említette. Én egy kicsit nagyobbnak, tágasabbnak képzeltem, de nem volt rossz. A kávéjuk egyértelműen a legjobb volt utazásunk alatt. Amikor a gyerek kijátszotta magát, és a kávét is megittuk, elindultunk ismét a felhők felé. Célba vettük a Rockefeller Center tetejét, a Top of the Rock-ot. Szokásos fast lane a NYPassal, majd egy brutál jó lift, amiben láttuk a kivilágított liftaknát, és olyan fényjátékot vetítettek a fülke átlátszó plafonjára, hogy tátva maradt a szánk.(Videót csak lefelé sikerült készíteni.)

A 67. emeletre szinte másodpercek alatt értünk fel (na jó, volt vagy 40 másodperc), és már ott ki lehetett menni, de a plexifalak miatt ott nem tudtunk fotózni, úgyhogy felmentünk a 70. emeletre. Pazar kilátás, alattunk észak felé a Central Park zöld oázisa a betondzsungel közepén, délre az Empire State Building, meg mindenfelé a város, az állam, az ország, a kontinens... Szép idő volt, jó kilátással. Élveztük.

Itt találkoztunk egy biztonsági őrrel, aki miután meghallotta, hogy magyarul beszélünk, megállított minket, és rákérdezett, hogy honnan jöttünk. Szokás szerint mondtam, hogy HungAry, hangsúlyozva az A-t, elkerülvén a hülye "éhes vagy?" poénokat, majd hozzátettem, hogy ez egy kis ország Európában, de ez nem az a helyzet volt, amikor sokat kellett magyarázkodni. A hatalmas fekete őr azt mondta: Yeah, I know, madzsar! Kicsit meglepődtünk, de csak ezek után jött a teljes láncledobás. Kérdezte, hogy hallottunk-e már George Mészöly professzorról, aki a Columbián tart előadásokat. Ő sokat olvasott tőle, és jól tudja, hogy milyen nyelvek tartoznak az urali nyelvcsaládba, megemlítette a finn-magyar rokonságot, és egyebek. Leesett az állunk. Az már csak hab volt a tortán, hogy a klotyóban egy koreai srác kezdett el magyarul motyogni hozzám. Neki meg egy magyar srác a szobatársa. Kicsi a világ, és mindenhol ott vagyunk.Ahogy lejöttünk a tetőről, hazafelé vettük az irányt, este ismét találkoztam Ritával és Leilával, ittunk pár sört a bajor sörözőben a sarkon, és megbeszéltük az élményeimet. 

Egy teljes nap van már csak hátra, amikor végre eljutunk a Szabadságszoborig. Hamarosan azt is megírom:)

Szerző: art

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nyctrip.blog.hu/api/trackback/id/tr323270882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Your Decor · http://www.yourdecor.hu/index.html 2011.10.04. 22:47:07

Látom ti is hazaértetek épségben, remélem jól telt az utazás! én most ébredtem fel a nagy út fáradalmait kipihenve. Elolvasom majd a ti élményeiteket is, biztos élvezni fogom a beszámolót! :)

Terencee007 2012.01.27. 17:08:57

És az utolsó bejegyzések? :(

art · http://www.nyctrip.blog.hu 2012.02.05. 14:16:40

@Terencee007: Igen, ellógtam a befejezést, de pótolni fogom. Mostanában pont lesz is rá időm. Remélem a fotók alapján sikerül rekonstruálni az utolsó napot:)))))
süti beállítások módosítása