A 4. nap reggelén elindultunk újra a Financial Districtbe, mégpedig a Century 21 nevű üzletet célba véve. Ez egy több emeletes üzletház, a legmenőbb cuccoktól a legegyszerűbb holmikig mindent lehet itt kapni. Az 1000 dolláros (leértékelt cucc, 2500-ról) Versace kabátoktól, a számunkra kevésbé ismert amerikai márkákig mindent megkaphatsz, ráadásul hatalmas kedvezményekkel. Vásároltunk pár cuccot, aztán betértünk kedvenc kifőzdénkbe, onnan meg le a Hudson partjára, ahol ismét az öltönyös urakkal, a parkban fogyasztottuk el az ebédet. És milyen finom ebéd volt ismét... Egy jó ebéd után egy kávé-cigi kombót szoktam nyomni, de New Yorkban jól meg kell gondolnod, hogy hol gyújtasz rá. Azt szerintem sokan tudjátok, hogy a kocsmákban, bárokban, kávézókban, zárt térben nem lehet dohányozni. Akkor irány az utca. Ez délben a kávéval még rendben is van, de este, sörözés közben jön a következő sokk. Italt nem lehet az utcán fogyasztani. Tehát, bent nem cigizel, kint nem iszol. Pár poszttal ezelőtt említette Leila, hogy egyre több teraszos hely jelenik meg a városban, így ott megoldható a sör és a dohányzás egyszerre is. Kicsit elkalandoztam. Szóval ebéd utáni cigi. Először is, elmentem kávéért, nem messze a parktól van egy jó kis kávéműhely, korrekt cuccok, épp nem eszeveszett áron. A kávé megvétele után viszont érdemes jól szétnézni, mert nemcsak a zárt helyeken tilos dohányozni New Yorkban, hanem a parkokban is. Ezeket jelzik is, mármint a parkok határait, minden betorkolló járdánál kint van a városüzemeltető cég táblája, hogy bizony ez itt egy park. Érdekes, mert két lépéssel távolabb már lehet cigizni.

Amikor mindennel végeztünk, és a gyerek is elaludt ebéd után a babakocsiban, elindultunk a Times Square felé. Az itt található Planet Hollywood étteremben kellett átvenni a NY Pass-t, ami gyakorlatilag a kulcsunk volt a város ajtajaihoz.Valójában eddig a pillanatig nem voltunk totálisan elájulva a várostól. Voltak meglepő dolgok, az első 30 perces kultúrsokk a repülőről leszállva, vagy az, amikor először megpillantottuk Manhattan sziluettjét, de az igazi katarzis eddig elmaradt. Amikor a 42. utcánál kijöttünk a metróból, megkaptuk az arcunkba az igazi New Yorkot. Azt, amit a filmekben látsz. Azt, ami a világon mindenhol New Yorkot jelenti. Azt, ami teljesen elámít, és egy pillanatig nem kapsz levegőt. A feleségemmel összenéztünk, igen, ez már valami. Sétálgattunk, fotóztunk, kicsit leültünk az emelvényre, és próbáltuk megérezni a pillanatot. Mondanom sem kell, egyetlen helybéli sem volt körülöttünk, rengeteg külföldi, és más államokból való amerikai koptatta a köveket. De vajon mit lehet csinálni a Times Square-en? Hmm. Van pár üzlet, van pár étterem, ott a Broadway, színházakkal... Ja, és ha már színházak. Van egy last minute jegyiroda a Times Square-en, ahol óriási sorok kígyóznak, mert óriási kedvezménnyel árulnak aznapi jegyeket. Sajnos nekünk a gyerek miatt esélyünk sincs színházba menni, de sebaj. menjünk máshová. Jöjjön még egy olyan élmény, ami megakasztja a levegőt. Szó szerint. New York legmagasabb épülete felé vettük az irányt.

Az Empire State Building mellett már egyszer elmentünk a minap, de most a kapunál megálltunk, és beléptünk. Már az előtér is kemény, annyira Gotham City érzésem volt a monumentalitástól... Hát, végül is, van belmagasság, de van is hely rá. Az épület egyébként 381 méter magas, és 103 emeletes. A mi belépőnk a 86. emeleti kilátóra volt érvényes, de az bőven elég is volt. A látvány leírhatatlan. A képek, amiket láttok, nem adnak eleget. Az a legdurvább, hogy olyan, mintha egy hegyről néznél le az alattad elterülő városra. És amikor felfogod, hogy ez egy épület, és még nem is a legteteje... Na, élmény volt, a javából. Egyébként komoly biztonsági ellenőrzésen kellett átesni, volt csomagvizsgálat, röntgenes, mint a reptereken, még a babakocsit is be kellett tolni a gépbe, szóval nem aprózzák el a biztonságot a srácok. Azután pedig tereltek. Tereltek a lifthez, aztán a 80. emeleten egy másikhoz, lefelé meg áttereltek az ajándékbolton, (ez egyébként bevált rutin sok helyen, friss élmény, lazább pénztárca) a fotózkodós marhaságon, meg mindenen, amivel pénzt szívhatnak ki a tárcádból. Mi a gyerek miatt sok helyen kitérőt kaptunk, mert a babakocsi miatt más helyeken kellett lefelé menni, de ezeket a "kötelező" dolgokat mi sem kerülhettük ki. Érdekességként még felvillantottak pár infót: 6500 ablak, 6500 radiátor, 473 mérföldnyi elektromos vezeték, 70 mérföldnyi csővezeték, 73 lift, és az épület tetejéig 1872 lépcsőfok. Persze rengeteg infót lehetne még írni az épületről, akinek kedve van, csekkolja a hivatalos oldalt.

Tartalmas nap volt, de még ezzel nem volt vége. Nem messze tőlünk benéztünk a 10.000 lépés magyar könyvesboltba. Mikky és Timi nagyon kedves és rendkívül lelkes magyarok, akik nem csak könyvesboltot üzemeltetnek East Village-ben, hanem egy kulturális missziót. A környékről (értsd: a környező államokból is) ide hozzák a szülők a gyerekeiket, hogy maradjon nekik valami a magyarságukból. Timiék pedig szerveznek foglalkozásokat, programokat, mindezt magyarul, és ott a rengeteg magyar könyv, amit az ottani magyarok visznek is rendesen. Ez a bolt ugyanis minden friss irodalmat beszerez, és a magazinok is egy hét késéssel megérkeznek ide. Ez volt a negyedik nap. Tudom, hogy késésben vagyok, de ígérem, minden fontos dolgot el fogok mesélni. A következő nap történései között lelepleződik a filmipar, mivel kiderül, hogy Godzilla mégsem taposta el a T-Rex csontvázat a Természettudományi Múzeumban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.