New York City 7. nap
2011.09.26. 02:13
Ez a nap pár filmes helyszín felderítésével kezdődött. Greenwich Village-ben kezdtünk, ahol a Szex és New York Carrie Bradshaw-jának a házát kerestük meg. Érdekes, mert a karakter elvileg az E 73rd Street-en lakik, de ott nincsenek ilyen lépcsők. Maga a ház a Perry Street 64. szám alatt található, és már messziről látszik, hogy hol keressük. Mindig fotóznak a ház előtt. Amikor én is lefényképeztem Editet, épp arra járt egy ember, és megkérdezte, hogy ez valami fontos ház-e, mert ugye látja, hogy sokan fotózzák. Elmondtam neki a titkot, erre szánakozva legyintett... Egyedül volt, nem volt vele feleség. A ház lépcsőjén már jó ideje lánc, és tábla hirdeti, hogy az ott lakóknak annyira nem jópofa dolog ez a fajta hírnév.
FOTÓZÓ EMBEREK!
Ez egy magánház. Legyetek tekintettel azokra, akik ebben a házban, és a környéken élnek.
- ne fotózzatok a lépcsőn
- ne hangoskodjatok
Köszönjük.
Edit Bradshaw és a kedves figyelmeztetés a lépcsőn |
Rövid séta után máris a Washington Square-en voltunk, ahol egy diadalív alatt áthaladva egy nagy szökőkút vizébe lógathatjuk a lábunkat. A tér körül találjuk a New York University pár épületét, és jó pár olyan házat, amik az egyetem kiszolgálására épültek. A Washingron Square Park tulajdonképpen nyugodtan nevezhető a NYU campusának is. Persze nem csak a diákok, de a turisták és a helybeliek is járnak ide lazítani, és a parkban ott ülnek a sakk-padoknál az öreg, fél-hajléktalan bácsik, akik pénzben játszanak mindenkivel sakkot. Na, közöttük azért volt egy-két erős arc. Tegyük hozzá, hogy fiatal korában Stanley Kubrick is itt sakkozott, a pletykák szerint nem is rosszul.A diadalívet egyébként még 1889-ben találták ki, amikor George Washington elnökké választásának centenáriumát ünnepelték. Először fából építették meg, de aztán annyira tetszett a helyieknek, hogy a párizsi diadalív mintájára, Stanford White megalkotta márványból a ma is álló 23 méteres diadalívet. De vajon milyen filmekben szerepelt a tér. Rengeteg filmben, szinte minden New Yorkban játszódó moziban feltűnik. Nekem például legutóbb a Legenda vagyok c. filmben. Ott nem nézett ki jól...
Egy kis érdekesség: itt zajlott az úgynevezett Beatnik Tüntetés. A második világháború után egyre több zenész (leginkább folk) telepedett le a téren, és zenélgetett, volt, hogy reggeltől késő estig. 1947-től engedélyhez kötötték a zenélést a parkban, amivel még nem is volt sok probléma. A gondok akkor kezdődtek, amikor a város vezetése 1961-ben betiltotta az összejöveteleket, arra hivatkozva, hogy a zenés délutánok egyre inkább odavonzanak nemkívánatos elemeket. Ezek tulajdonképpen az új stílus, a beat zene rajongói voltak. 1961. április 9-én Izzy Young, miután nem sikerült engedélyt szereznie a zenélésre, nagyjából 500 társával együtt zenés felvonulást rendezett. Ezt bejelentés nélküli tüntetésnek vették a város vezetői, és azonnal riadóztatták a rendőrséget, akik jól megbotozták a tömeget. 10 embert tartóztattak le. És ez csak egy rövidke sztori. De nekünk mennünk kell tovább.
A következő épület a Flatiron Building volt. Neve eredetileg Fuller Building, az építtető cég tulajdonosának, George A. Fullernek a neve után, de vasaló formája miatt gyorsan átnevezték az emberek, így már a környéket is Flatiron District-nek hívják. A Vasaló 1902-ben épült, és akkoriban a legmagasabb épületek közé tartozott 87 méteres magasságával. Ne feledjük, akkor még nem volt Empire State Building. Egy háromszögletű telekre épült, annak is a csücskébe, amit a Broadway és a 5th Avenue sarkán találunk. Nem klasszikus New York-i felhőkarcoló, hiszen azok leginkább felfelé keskenyednek, ez az épület végig megtartja az alap méreteit. És hogy milyen filmekben szerepelt? Biztosan sokban, én a Godzillára emlékszem, és a Pókemberre. Itt volt ugyanis a filmben a Hírharsona szerkesztősége, ahol Peter Parker dolgozott. Ja, a Godzillában meg természetesen lerombolták...
Délután egy laza kikapcsolódást választottunk. Pont a repülőn olvastam egy szép New Yorki történetet, ahol önkéntesek mentettek meg egy ipari műemléket, és csináltak belőle egy egészen egyedi parkot. Irány Chelsea, és a High Line. Tulajdonképpen ez egy nagyjából 10 méter magasan húzódó ipari vágány, ami a házak között bujkál. Mivel már a 80-as években is alig használták, a város vezetése le akarta bontani, de néhány lelkes aktivistának sikerült addig lobbizni, hogy megmenekült a vonal. Persze nem volt szép látvány. Ütött-kopott vaslábakon egy ósdi, rozsdás sínpár, amit már mindenhol felvert a gaz. És ez adta az ötletet arra, hogy létrehozzák New York jelenleg egyik legmenőbb helyét, ami több kilométeren át kígyózik a házak között. A magasvasútból park lett, 10 méter magasan, párhuzamosan a 10. sugárúttal. Teraszok, kávézók, lelátók a tetején, galériák és üzletek a lábánál. Nagyon laza.
Park a város fölött - High Line |
Ez egy elég kemény nap volt, így gyorsan nyugovóra tértünk. A következő posztban megkeressük John Lennon szellemét a Dakota háznál és a Central Parkban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.